Gazdiképző – Eb-adta megoldások felnőtt kutyákhoz

Gazdiképző – Eb-adta megoldások felnőtt kutyákhoz
november 14 21:45 2017

 

„Gyakorlatias, és nagyon magyar!”- válaszolta, Putnik-Mayer Yvette, amikor arról faggattam, hogy miben különbözik a Gazdiképző című könyve, más kutyaneveléssel foglalkozó írásoktól. „Azt gondolom, hogy kutyás témában rengeteg könyvet vásárolhat a gazdi, de sok esetben külföldi – amerikai, angol – szerzők, kutyapszichológusok, magyarra fordításait olvashatják. Ahogy a magyar gasztronómia különleges és egyedi, úgy a kutyanevelési kultúránk is eltérő. Ismerni kell a magyar gazdikat, és azok életvitelét, ahhoz, hogy tényleg tudjunk nekik segíteni. Mi nem vásárolunk futópadot a hiperaktív ebadtának, hogy lefárassza magát, és kutyasétáltatót se fogadunk, hogy elvégezze helyettünk a piszkos munkát.” A könyvet Kőbán Rita, kétszeres olimpiai bajnok kajakos, és többszörös kutyatulajdonos ajánlja, aki azt mondta róla, hogy aki elolvassa nemcsak jobb gazdivá, hanem jobb szülővé és jobb emberré is válik.


A kutya és a gyerek között sok hasonlóságot vél felfedezni az író, így miközben a kutya hisztijére, szeparációs szorongására, vagy a sikeres behíváshoz ad gyakorlatias megoldásokat, addig azokat tovább gondolva, még a gyerekekre is alkalmazhatjuk. Az ebek intelligenciája a négy éves gyermekéhez hasonló, így a következetesség és határozottság, mindkettőjüknél célravezető. Putnik-Mayer Yvette szerint sok gazdinak azért nincs sikerélménye, miközben meg szeretné kutyáját nevelni, mert vagy türelmetlenek, vagy nem jó módszert alkalmaznak. Ahogy a szerző mondja, az ő tanácsai azért hatásosak, mert a kutyáktól lopta. Ahogy a négylábúak egymást nevelik, tanítják vagy épp leszidják, azokat az eszközöket alkalmazza, némi emberi leleményességgel megfűszerezve. „ Egyszer szólnak, másodszor odakapnak, harmadszorra megszűnik a probléma. Ha például egy kölyökkutya bele akar enni a felnőtt táljába, az idősebb először csak morog, másodszor megmutatja a fogait is, ezután a kölyök már nem mer odamenni, és hagyja, hogy a másik kutya nyugodtan vacsorázzon. Mi, emberek mit csinálunk, ha a kutya olyat tesz, amit mi nem szeretnénk? Ódákat mesélünk neki és vagy tízszer is elmondjuk, hogy nem szabad.”


Ki, mivel kezdi a kutyanevelést?-teszi fel a kérdést a Gazdiképző szerzője.
Ül, fekszik, szobatisztaság?- válaszolom bátortalanul.
A legtöbben igen, körülbelül ebben a sorrendben is, viszont mi az a szó, ami a legtöbbet hangzik el a gazdi szájából, amikor a kutya hozzá kerül?
Nem, nem szabad!
És ezt ki tanítja meg neki? Ez lenne az első és legfontosabb, hogy a kutya ne csak a nevére hallgasson, hanem arra is, ha azt mondja neki a gazdi, hogy ezt vagy azt nem szabad.

A Gazdiképző olyan gyakorlatias tanácsokat ad a kutyatartóknak, amivel garantáltan leszoktathatják kedvencüket a túlzott ugatásról, ugrálásról, szeparációs szorongásról, azaz bútorrongálásról, cipőevészetről, kert átépítésről, szökésről. E mellett olyan húsz perces mentális tornákat tartalmaz, ami után a kutyának pihenni és nem csintalankodni támad kedve. Íme, a Türelemjáték à la Yvette, amit otthon is ki lehet próbálni:


Kellék hozzá: egy falatnyi virsli vagy parizer, vagy a csont, amit épp rágcsál, vagy épp a kedvenc játéka, amivel éppen bíbelődik. Azaz egy tárgy, amire rá van izgulva a kutya, vagy egy jó illatú, gyorsan lenyelhető húsdarab. (Nem szárazeledel, nem külön jutalomfalat.)

A feladat: Az orra elé tartjuk és megmutatjuk a kutyának, hogy mi van a kezünkben, ahogy mondtam, lehet egy virsli és a játéka is. Majd kimondjuk, hogy „nem”! A kutya valószínűleg abban a pillanatban, hogy az orra elé tartjuk, el akarja venni, azt hiszi, neki adjuk. Ezért hangzik el, hogy „nem”! Mondjuk határozottan, hogy komolyan vegyen minket. A falatot (vagy játékot, attól függően, mit választunk) lassan helyezzük magunk mellé vagy az asztalra, a lényeg, hogy a kutya láthassa, miközben karnyújtásnyira marad tőlünk. Kedvencünk valószínűleg ismét rámozdul a virslire, ekkor ismételjük meg, hogy „nem”! Ne érjünk a kutyához, ne toljuk el, és a falatot se helyezzük távolabb, maximum csak a kezünkkel védjük meg, vagy álljunk fel, és lépjünk a kutya felé egyet, ha nagyon pofátlankodik.


Vannak ebek, akik hihetetlenül türelmetlenek, és elkezdenek hisztizni, ha nem kapják meg azt, amit akarnak. Ilyenkor vonyítanak, le-föl járkálnak a falat előtt, hangos ugatásba kezdenek stb., de ezekről a jelekről ne vegyünk tudomást! Ahogy a gyereknek se engedünk, ha hisztizik, úgy a kutyánál sem hatódunk meg a hangos türelmetlenségétől. Azok a kedvencek, akik már sok mindent tanultak gazdájuktól, bevetik minden trükkjüket, leülnek, lefekszenek, pacsit adnak, hátha valamelyik módszerrel megszerzik a falatot. Általában ezekért a trükkökért korábban már kaptak jutalomfalatot, így kipróbálják, hátha most is sikerrel járnak. Természetesen a gazdinak most egyiket sem kell virslivel jutalmaznia, hiszen ezek olyan feladatok, amiket az eb már korábban megtanult, és akkor meg is kapta érte a jutalmat. Sok kedvenc a falatért vagy a játék reményében bedobja a puncsolás módszerét is: hízeleg, dörgölődéssel, bújással, puszikkal stb. Jöhet a kérdés: akkor mikor adom oda a kutyának a várva várt jutalmat? Nos, minél tovább tart a feladat, annál jobban lefárasztja a kutya a saját agyát. Minden tette, legyen az a hízelgés vagy a türelmetlen támadás, gondolkodás gyümölcse. Minden megmozdulása újabbnál újabb ötlet, aminek kitalálása fárasztó.

Az à la Yvette türelemjáték következő lépcsőfoka, hogy amikor már látjuk, a kutya megértette és belátta, a falat nem az övé, azaz kis köröket ír le a tiltott tárgy vagy étel körül, de nem érintkezik vele, jöhet a nehezítés. Vagy mi megyünk messzebb a falattól, vagy azt rakjuk közelebb a kutyához. A lényeg, hogy könnyen elérhető legyen számára. Az eb azon töpreng majd, hogy kiszámítsa, mennyi idő kellene neki, hogy elvegye, és mennyi idő alatt tudja a gazdi megvédeni a falatot, azaz ki lenne a gyorsabb. Ezután kikalkulálja azt is, milyen következményekkel jár, ha ő nyer, azaz próbálkozzon, vagy ne. Ha a kutya nagyon érdeklődik a falat/ játék iránt, megismételhetjük, hogy „nem”, és még távolabb mehetünk a falattól, vagy közelebb rakhatjuk a kutyához. Ha kedvencünk tisztel minket, magától fog elhúzódni, főleg, ha már szinte a tappancsai között van a jutalom.

Minél tovább tart a feladat, annál tovább fenn tudjuk tartani a kutya érdeklődését, annál tovább fárasztjuk mentálisan! Eljön az a pont, amikor a kutya eljátssza, már nem is érdekli a falat, inkább alszik. Nos, ne dőljünk be neki! Ha ugyanis megmozdítjuk a lábunk a szőnyegen, a kutya felnéz, eljött-e az ideje, hogy a gazdi távozásával megszerezze a falatot. Azt is eljátszhatjuk, hogy felállunk, és menni készülünk, ilyenkor mindig lebukik a kutya: tizedmásodperc alatt kinyitja a szemét, és már a falatot nézi meredten. A kutya akkor kapja meg a végső jutalmát, ha feladja a játékot! Amikor nyugodt-megadó állapotba kerül, végleg lemond a kajáról, és a fáradtságtól, amit az agymunka okozott, nyugovóra tér. Ezt kell díjaznia a gazdinak: hogy a kutya használta az eszét, újabbnál újabb dolgokat talált ki, majd a gazdi javára lemondott falatról, elismerte a vereségét, és megnyugodott!

Az à la Yvette módszer új trükk tanítására is alkalmas. A kutya találja ki, hogy mit tesz meg a falatért cserébe. Azaz ha új dolgot szeretnénk a kutyánktól, ne akkor legyen vége a játéknak, ha lemond a falatról, hanem akkor, amikor olyat csinál, ami tetszik nekünk, például lefekszik, pacsit ad, hempereg a földön stb. Ez esetben gyorsabban véget ér az első kör, viszont itt nem fejeződik be az agytorna. Ismételjük meg, rakjuk le a falatot vagy a játékot, és szóljunk rá, hogy azt nem azért raktuk le, mert megeheti. Mindaddig, amíg újra meg nem csinálja a fekvést, pacsit vagy a hempergést, nem veszünk róla tudomást, viszont amint megismétli a nekünk tetsző cselekvést, díjazzuk a találékonyságát. Másnap érdemes kétszer egymás után megismételni a gyakorlatot, hogy az új trükk beépüljön az eszköztárába.

Fontos:
Ha a gyakorlatot nem egy parizerrel hajtjuk végre, érdemes a játékot (labda, gumicsirke, rágócsont stb.) elvenni a kutyától egész napra. Ha mindig ott van mellette, legközelebb nem érdekli majd annyira, hogy feladatokat hajtson érte végre. Ha viszont sokáig nem játszhatott vele, alig várja majd, hogy megkaphassa.

Tetszett a cikk?
  Kategóriák:
további cikkek

Kapcsolódó cikkek