Csobbantak a rotációs kapák a gumikacsa-úsztatóba a harmadik sárosdi Kapa-Kupa viadalon

Csobbantak a rotációs kapák a gumikacsa-úsztatóba a harmadik sárosdi Kapa-Kupa viadalon
szeptember 26 22:51 2017

 

Dobogóról rajtolás, hamisítatlan Trabarna humorbonbonok és a berántott rotációs kapákból magasba szálló keverék füstjének összetéveszthetetlen illata adták meg a kezdő lendületet és a vidám hangulatot minden versenyzőnek és nézőnek a harmadik Kapa-Kupa napon, a Fejér megyei Sárosdon.


– Egy roti kapa vásárlásával kezdődött minden – meséli Sztupa Balázs főszervező, aki öt évvel ezelőtt lett boldog tulajdonosa egy harminc éves járgánynak. – Vásároltam hozzá egy kiskocsit, és az első kör megtétele után azonnal adta magát a versenyzés ötlete – teszi hozzá.

A főszervező Sztupa Balázs, és Lorán Barnabás Trabarna, humorista

Három évvel ezelőtt, az első Kapa-Kupa viadalon még csak tizenhárman indultak, ők eddig minden versenyen részt vettek. Idén viszont már negyvennégyen álltak rajthoz. Bár akadt, aki kénytelen volt feladni a küzdelmet menet közben, egy váratlanul jött műszaki hiba, vagy egy túl nehéznek bizonyult akadály miatt, de negyven versenyzőnek így is sikerült célba érnie.

Szlalom egy talicska dinnyével

A pályát nem volt egyszerű teljesíteni: a szervezők idén ismét különféle feladatokkal nehezítették meg az induló roti kapák és sofőrjeik életét.
– Az akadályokon sokat töprengünk egész évben, születnek egészen vad elképzelések is, de a versenyig sokat csiszolunk rajtuk – avat be a részletekbe Sztupa Balázs. – A fő szempont, hogy gyorsan kivitelezhetőek legyenek, és a verseny végén könnyen le lehessen őket bontani. Egyik elemet se tároljuk otthon, minden évben újakat készítünk – magyarázza.
– Az idén két új akadályelemmel nehezítettük a pályát: az egyik, az úgynevezett átbújós akadály volt, amelynél a százhatvan centiméter magasan rögzített pvc csőről lelógó, üres sörös dobozok alatt kellett a roti kapákkal áthaladniuk a versenyzőknek – mesél a részletekről a főszervező.

Sörös dobozok alatt kellett átbújniuk a versenyzőknek

– A másik új elem pedig a „dinnyés” szlalom nevet kapta. Ennél a feladatnál leszálltak a sofőrök a rotációs járgányokról, majd kukoricaszárakat kerülgetve, szaladva toltak körbe egy talicskát, amit görögdinnye kinézetű gumilabdákkal pakoltunk púposra.
– Nem volt egyszerű a labdák beszerzése, mivel az országban nem lehetett ilyet kapni, de végül szerencsénkre rátaláltunk egy elfekvő készletre – árulja el mosolyogva Sztupa Balázs, az ötlet kitalálója.
Amikor egy-egy résztvevő a dinnyés akadályhoz érkezett, a műsorvezető, Lorán Barnabás Trabarna, humorista, elvékonyított hangon ismételgette a mikrofonba: „Lopom a dinnyééééét!”

Az egyik új akadály, a dinnyés szlalom volt

A könnyűnek és viccesnek tűnő feladat azonban korántsem volt annyira egyszerű: a dinnyelabdák gyakran leestek a talicskáról, és a visszapakolásukkal értékes másodperceket vesztettek a versenyzők.

Más akadályok viszont már nem a sofőröket, sokkal inkább a rotációs kapáikat tették próbára. Az egyik ilyen, a két és fél méter széles gyöngykavicságyon való átjutás, sokaknak igazi kihívást jelentett. Többen a segítőjükre szorultak, és úgy kellett kitolni őket a kavicsból, mások lefulladtak, de akadtak szép számmal, akik azonban könnyedén gurultak át rajta. Ez utóbbiaknál Trabarna a flex tyúkürüléken történő áthaladása, és a versenyző teljesítménye között vont szemléletes párhuzamot, nagy derültséget kiváltva ezzel a hasonlatával a nézőkből.

A gyöngykavicságynál sok rotációs kapa szorult segítségre

A versenypálya sík szakaszán a könnyebbnek tűnő akadályok közé tartozott a két darab sörös hordó bepakolása kiskocsik utánfutójába, illetve a félbevágott hosszú farönkökből épített úgynevezett rázatón történő átkelés.

Farönkökből készült a rázató

Csobbanás a piros, kék és sárga gumikacsák közé

A versenypályára ismét került egy sorompó, amit előző évben szódásüvegből kinyomott víz segítségével lehetett felnyitni. Idén viszont ennél a kihívásnál már egy igazi békebeli, öntöttvasból készült, kézi kukoricamorzsolóval kellett a versenyzőknek több kukoricacsövet ledarálniuk, majd a kukoricaszemeket a sorompót nyitó vödörbe átlapátolniuk.

Az öntöttvas kukoricamorzsoló is szerepet kapott a versenyen

Aki ügyesen átjutott a sorompón, máris a dupla hűsölés ígéretével kecsegetető pályarészen találta magát, ahol a borostyánnal borított fatörzsek között, az árnyas ligetes, dimbes-dombos szakaszon kanyaroghatott tovább. Itt számos emelkedő, lejtő és éles kanyar után végre kellő lendületet szerezve, nekiiramodhattak a versenyzők a leglátványosabb, és egyben legnehezebb akadálynak. A színes virágcsokrokkal, és a verseny idejére rögtönzött nádassal körbevett vizesárokban vidáman ringatóztak a piros, kék, és sárga színű fürdőkacsák, amik el-eltűntek a vízben, az érkező roti kapák által keltett sáros cunamik után.

Állták a sarat a roti kapák a gumikacsa-úsztatóban

Ha eddig a külső szemlélő egyfajta mókás kiegészítőnek vélte, ennél az akadálynál rögtön ráérzett a gumicsizmában induló versenyzők lábbeli viseletének fontosságára és értelmére. Többen szinte levegőt is elfelejtettek venni, amíg át nem kelt egy-egy gép a sártengeren. Az izgalmakat az okozta, hogy számos roti kapa vált ’vízbefulladás’ áldozatává ennél a pontnál. A sofőrök ilyenkor gyorsan leugrottak a vezető ülésből a körülbelül huszonöt centiméter mély vízbe, majd egy-egy erőteljes indító berántás formájában próbálkoztak a járgányuk újraélesztésével.

„John Deere”: Nomen est omen

A gumikacsa-úsztató feladta a leckét a Szedresről érkező Schára Tibornak is, akinek egyedi TERRA t20-as gépére rá sem lehetett ismerni: a John Deere dizájnon mindenkinek megakadt a szeme. Habár egy rövid időre őt is foglyul ejtette a víz, de végül sikerült a járgányával kijönnie a vizesárokból, épp úgy, ahogy egy világhírű zöld-sárga színű géphez illik. Tulajdonosa a kisebb fennakadás ellenére is a tizedik legjobb idővel ért célba. Elmesélte, hogy hosszú időn keresztül dolgozott a márkához megszólalásig hasonlító kinézeten.

Schára Tibor saját kezűleg változtatta át a járgányát

Az egész gépet darabokra szétszedtem, mielőtt lefestettem volna a jellegzetes John Deere zöld-sárga színre. Lecsiszoltam mindenét fémtisztára, hogyha majd karcolódik használat közben, akkor se látszódjon az eredeti piros festék. Tettem rá dísz hűtőrácsot, a sebváltóba belegravíroztam a szarvas jelet, kamion oldallámpákkal szereltem fel. Új kormányt készítettem, mert nem tetszett az eredeti, illetve a lábam alatt lévő trepni lemezt is én vágtam ki, és szereltem be. A pótkocsi hátuljára pedig egy eredeti John Deere táblát rögzítettem, ami egy régi, szétszedett traktorról való – sorolja a rengeteg munkát Schára Tibor. – De a biciklimet, és a talicskámat is hasonló kinézetűre változtattam már át! Hogy miért pont John Deere? Mert az a kedvencem! – zárja a történetet mosolyogva.

 

A hölgyek közül mindenki célba ért

A tavalyi évben még csak egy, idén azonban már hat hölgy nevezett a Kapa-Kupa viadalra. A lányok stílusosan, mintás gumicsizmában, színes, kockás ingben álltak a rajtvonalhoz roti kapáikkal. Többen férfiakat megszégyenítő ügyességgel teljesítették a pályát.

A női mezőny győztese, Szabó Vanda Rebeka

Perkátáról érkezett Szabó Vanda Rebeka, aki előző évben még egyedül képviselte a gyengébb nemet a versenyen, idén viszont a hat perc, négy másodperces futamidejével első helyen végzett a női mezőnyben. A védjegyévé vált piros színű western kalapot viselő fiatal csinos lány elmondta, hogy szabadidejében rengeteget motorozik, a rotációs kapa versenyre egyfajta hobbiként tekint.
Amikor a bátyám tavaly elmondta, hogy indulni fog ezen a versenyen, én is azonnal beneveztem- mesél a kezdetekről Vanda – De ugyanúgy izgultam most is, mint előző évben – folytatja nevetve. – Az idei feladatok viszont sokkal jobban tetszettek, szerintem jóval izgalmasabbak voltak, mint tavaly. A vizesárok szerencsére nekem nem jelentett problémát, a rázatós akadálynál viszont eléggé meglepődtem, mert nem számítottam arra, hogy ennyire zötyögős lesz – osztja meg tapasztalatait a lány.

A leggyorsabbak új rotációs kapát nyertek

A verseny ideje alatt a Kapa-Kupa facebook oldalán a nézők folyamatosan szavazhattak a legszebb gép gazdájára, valamint a legszimpatikusabb hajtóra. Az előbbinek a győztese a The road to hell zenéjére induló, sárosdi Lucai István lett, aki a Robi 151 Rex Maxi gépét változtatta át egy igazán látványos járművé. A legszimpatikusabb hajtónak pedig a Perkátáról érkezett Zimler Pétert választották meg az internetes szavazók, aki ráadásul a viadalon a második leggyorsabb időt futotta a tisztes korú Pannóniájával.

Lucai Istvánt választották a legszebb gép gazdájának

Az eredményhirdetés előtt azonban még Lorán Barnabás, alias Trabarna szórakoztatta a nézőket önálló műsorával, amelyből természetesen nem hiányozhatott a kétütemű és négyütemű autók és egyéb járgányok hangjának élethű utánzása sem.

A műsorvezető idén is Lorán Barnabás Trabarna, humorista volt

A képzeletbeli dobogó első három fokára Szabó Tamás (4’25”), Zimler Péter (4’29”), és Varga Zoltán (4’30”) állhattak fel. A harmadik legjobb időt futó versenyzőt egy élő süldő malaccal, egy grillsütővel, és még sok egyéb értékes nyereménnyel jutalmazták. Az első két helyezett, valamint a legszebb gép tulajdonosa egy nagy, egy közepes, és egy kis teljesítményű, vadonatúj rotációs kapa boldog tulajdonosaként térhettek haza, a profi módon megszervezett, rendkívül izgalmas és vidám nap végén.

A Kapa-Kupa nap legeredményesebb versenyzői

Zárszóként a szervezők ígéretet tettek arra, hogy jövőre ismét lesz egy nap, amikor újra összegyűlnek majd a roti kapák és tulajdonosaik, egy újabb derűs és felejthetetlen megmérettetésre.

A nap végén félkört alkotva még egyszer berántották a roti kapások járgányaikat, sűrű füstbe borítva a pályát búcsúzásként

 

Írta: Orcsik-Ungai Ágnes
Fotók: Orcsik-Ungai Ágnes

 
Tetszett a cikk?